Ez egészen friss, szinte bréking nyúz. Fél órával ezelőtt találkoztam egy igazi bunkóval, sőt bunkókirállyal. Motoron jött és leparkolt a Tesco mozgássérült rácsába, amelyik legközelebb van az épülethez. Mozgássérülteknek ez különösen extra hely, keveset kell csúszni-mászni az épületig. Nem úgy jött, mint a harlisok szoktak, szépen hagyta durrogni valamivel alapjárat felett a világ egyik leghíresebb brendjének képviselőjét, amely egyben a motorok megbízhatósági sorában csak egy kicsivel marad el a kínai próbálkozások mögött. Szóval jöhetett volna fennhangon is, azt a durrogást is szeretem hallgatni, ki van találva, az erő hangja. Harleyn még nem ültem, de sokfajtán már igen, szerettem motorozni, apámmal, barátaimmal, egyedül. A Hungaroringen motoroztam 24 órát folyamatosan, ginisz volt, élveztem. Már csak lélekben, de motoros vagyok. Ezt azért mondom, mert nincs megbocsátás nálam az ilyen bunkónak, sajnos büntetés sincs. Megadtam neki az esélyt, amikor kitámasztóra engedte a harlit, esetleg sántít és jogos a hely neki. Bár elég abszurd, de el tudom képzelni, hogy baj van a járásával, csípőjével, valahogy felkeveredik a nyeregbe és éppen akkortól gondtalan az élete. De nem, ez a bunkókirály szépen megindult a bejárat felé, csak pocakja akadályozta a bőrrel, szögekkel borított testet az egészséges haladásban. Lehet, hogy már erre is adnak igazolványt és felhizlalta magát? Az a típus, aki meghozza az áldozatot, ha érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése