Ezt szöveget két bejegyzésből idézem vissza, 2006 vége és 2007 eleje az időpont, direkt nem linkelem a címeket, ne kelljen ugrálni a múltba. Időközben kiderült, hogy önkormányzatból kiradírozott tagok megvették a földek nagy részét, átminősítették és eladták. A haszonszorzó 7-10 szeres lehetett. Nem rossz, ugye? A „pampafüvel” elnyomott szőlőültetvényes fotó és a csatornafedeles 2006-ban készült, az elhagyott tanyás ma, a Budakeszi úti 2008 őszén. A tanya tulajdonosa zsebre tehette azt a kis pénzt, amit az átminősítés előtt kapott. Gondolom élvezték a helyet, volt munka a szőlőben, de a tőkesorok végében szórakoztak, beszélgettek, egymás borát itták. Akkor még csak a főváros sárga fénye szennyezte a fekete, csillagos eget és rajzolta ki a János-hegy sziluettjét. A csatornafedeles kép már sejteti, hogy a jó pénzért eladott területen mára megjelent az Aldi, a Tesco, a McDonalds és más üzletek, az égen a csillagok fényét halványítja neon és a xenon. A kis tanya helyén lakóparkok lesznek, pedig a közlekedés reggelente már szinte egyirányú Budapest felé. És a válasz az archív utolsó kérdésre: a kutyák már nincsenek meg.
Budakeszi nyugati határában, Törökbálin és Páty felé, gondozott szőlőültetvények adták a borravalót. A sváb emberek alaposak voltak, kapálták, permetezték, kötözték meg, ami kell, nem értek hozzá, minden esetre a boruk inkább fröccsre termett. Jól elvoltak, voltunk vele, beszélgetős ital volt. Ahogy öregedtek a szőlőtőkék és gazdáik is, egyre több került idegen kézbe, szüretkor árulták is szedd magad akciókat hirdetve az útszéli kartonpapírokon. Most mát több az elhagyott ültetvény, mint a gondozott. Van ahol még a gaz nem nyomta le a szőlőt, a karók teteje még kitartott a Napra néhány fürtöt az idén is, de van olyan vidék, ahol a gaz áthullámzik a korhadó karók felett. Régebben kijöttem ide Samu kutyámmal, hanyatt feküdtem és szemezgettem a fürtöket, Samu meg rókalyukakat szaglászott és kapart veszettül. Az idén pillanatok alatt utakat aszfaltoztak, alatta csatorna és minden szükséges vezeték, alagút, csatorna, ami egy bevásárlóközponthoz kell. Ez a helyzet most a most a svábok szőlőjével. De a gaz sem marad meg sokáig. A gépek már irányba álltak. A megépített utakon lehajtják a csatornafedeleket és betolják helyükre az épületeket.
Az új év első napján visszamentem a tavaly december 14-én naplózott tetthelyre, a Budakeszi határában letarolt szőlőültetvény helyére. Vajon van-e még valami nyoma az embereknek? Egy bekerített, lakatlan földdarabon két kutyát tart valaki láncon, más valaki a lakatra Chappi kutyaeledelt kötözött. Egy csőszkunyhóban ilyenkor senki sincs, pedánsan össze is van pakolva mellette a szegényes holmigyűjtemény, ami esetleg tavasszal jól jöhet. Egy villanyvezetékkel jelképesen bekerített telken rend van, mellette valaki
tönkrezúzta a hasonló rendet, padok összetörve, víztartály letépve hever az állványa tövében. Nyáron jót lehetett zuhanyozni belőle. Egy fa alatti pad még sértetlen, gyanítom, hogy nem a telek gazdája ült utoljára rajta, nem dobta volna a földre a sörösdobozt. A munka nélkül maradt madárijesztőt végképp szét fogja szakítani a hegyekről leszakadó szél. Valaki sövénynek valót nevelt, a szép ágakon a rügyeket becsapta a tavaszias tél, sorban pattannak ki. Máshol a gyom virágzik gyapot terméshez hasonló selymes csomókat. A leendő ipari területtel szemben, a Budaörsi felé vezető út túloldalán még nem vesztettek csatát a gazdák, de már több helyen látják a jövőt, kiszögezték az eladó táblát. A szőlősorokat még jelölik, van aki befesti a póznák csúcsát, van aki sörösdobozokat fűz a feszítő drótra. A következő hónapok megadják a választ: érdemes-e újra kijönni? Én minden esetre meglátogatom a két láncra vert kutyát, vajon rájuk néz-e még valaki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése