Ma blogszemlét szerettem volna tartani, de a Mike Johnston veterán print fotóslap szerkesztő alapította és számtalan fotós által életben tartott The Online Photographer keresztűl húzta számításaimat. Most olvastam a blogban hogy, az Eastman Kodak pár órával ezelőtt bejelentette: ebben az évben befejezik a Kodachrom, a fotográfia legídősebb és legtovább gyártott ( 74 év) színes filmjének termelését. A Kodak az amatőrök kedvence lett gyorsan, a film árában benne volt az előhívása is, csak be kellett küldeni egy Kodak laborba. 1954-ben az USA-ban véget vetettek ennek a törvényeik szerint versenyellenesnek tartott rendszernek. Mindegy, a nemkodak laboroknak vegyszert adtak el. Én az MTI-ben a napfény Kodachromot használtam a 200-as Pro-t kisfilmes gépbe (Nikonok) a 64-est a Hasselbladokba és a Zenza Bronicába. Nem volt téma nálunk a film tökéletessége, mindössze arra emlékszem, bárhova megérkeztem hütőt kerestem, mondtam is: nem sörnek, kodaknak lesz. Később Fuji Velvia került a táskába, érzékenysége, stabilitása és bocsánat, színei, dinamikája is versenyképes volt a kodakkal. Ilyen alapon én is azokhoz tartozom, akik elhúzták a Kodachrome nótáját.
A film története egy jó sztorival indult, állítólag két zenész dolgozta ki gyártását, a nevük Leopold Godowsky és Leopold Mannes. Azonnal szójáték is született: Kodachrome was made by God and Man, vagyis a Kodachromot Isten és Ember teremtette.
A bloghír hoz egy képet is róluk, de megjegyzi a képaláírásban, hogy valószínűleg Godowsky zongorázik. Ilyen alapon szerintem is. További érdekesség, hogy egyik kedvencem Paul Simon is szentelt egy dalt a Kodachromnak, gondolom nem egy karton filmért, minden esetre nem kellemetlen a zene, sőt. Ide teszem a szövegét is, a tetejére, hogy hamar legyetek túl rajta, mert ez már más tészta, gyenge idegzetűeknek nem ajánlom. Nem emiatt szerettem a Kodakot és kedvelem Simon-t.
Good b(o)y Kodachrom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése