szombat, június 06, 2009

Nuno Gomez Budakeszin



Ma a fotókiállítási csodálkozáson kívül két fontos dolog történt velem, egyik előtte, a másik utána. Élmény szendvics. Reggel Rézi agár elvitt az erdőbe sétálni és a hazavezető földúton, ahol autókra is lehet számítani, megláttam ezt a termetes csigát. Éppen az út közepén száguldott. Keresztben húzta a csíkot. Vajon átér-e épségben vagy roppant nehéz helyzetbe kerül? Elég messze volt még a tempóját látva az erdőtől, várjam meg amíg odaér és tereljem a forgalmat? Nem nehéz kitalálni mit csináltam vele. Aki a taposásra tippel, iratkozzon le a levlistámról.
A másik, még különlegesebb sztori késő délutánra esett és azét érdekes, mert egy világsztár a főszereplője. Ott jött velem szemben a járdán Budakeszin, a házunktól párszáz méterre. Már messziről gyanús volt, de akkor kezdtem sajnálni, hogy csak a mindígnálamvan kis gép van a zsebemben, amikor elolvastam az egyszerű, kerek medált a nyakában. Nuno Gomez. Egyik kedvenc focistám és amikor egyszer volt alkalmam a Benfica pályájának közepéről körbenézni, arra gondoltam: de jó lenne, ha válthatnék vele pár szót. Akkor nem sikerült, de most bejött az én utcámba. Ott áll velem szemben Budakeszin Nuno Gomez. Nyújtottam a kezem, de kissé félszegnek, vagy félősnek láttam, mintha hátra lépett volna. Sok rosszat hallhatott rólunk. Behívtam hozzánk, kiderült minden cél nélkül járkál errefelé, talán még passzolgathatunk is egy kicsit a kertben. Odabent oldódott a görcs, szimpatikus volt, hogy sztárallűrjei nem mutatkoztak meg, pedig olvastam erről a tulajdonságáról is. Dehát Gomez az Gomez. A lasztit is odaadta, hagyta magát kicselezni, szóval elmondhatom, hogy a világ egyik legcselesebb lényének lábai között rúgtam el a labdát. Úgy látszik elege lett ebből, ahogy múlt az idő a kapu (nem foci) felé nézegetett, oda-oda is ment. Azt a boldogságot csak irigyelni tudtam, amit akkor mutatott, amikor megjelent a kapuban (nem foci) egy lány és egy srác, akiket láthatóan nagyon szívelt. Megjöttek Nuno gazdái, aki abban a pillanatban megugrott egy szuka illat nyomában, amikor erre résnyi lehetősége adódott. Megmondom őszintén, gyanús is volt, hogy Rézire is, mit szemet, testet vetett, de szerencsére a mi Rézink egy teniszlabda suhanására kiszaladt alóla. Különben is Rézi már semleges nemű, hiába nagy fiú Nuno Gomez. Az viszont közös bennük, hogy mindkettőjük mögött súlyos menhelyi múlt áll. Szép napom volt.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Csikós úr!

Először is bemutatkoznék: Nuno Gomez "nagymamája" vagyok. Nagyon hálásan köszönöm, hogy befogadta, és vigyázott rá, amíg a gyerekek érte tudtak menni. Nagy boldogságot szerzett ezzel a lányomnak és a kutyusnak is. Örülök, hogy vannak még ilyen emberek. Egyébként csak egy érdekesség még: a vejemet is Csikós Gábornak hívják. Érdekes ugye? (Ő a másik lányom férje). A fényképeihez meg gratulálunk,a férjemmel nekünk is a természetjárás és a fotózás a hobbink. Mégegyszer köszönük mindent. Üdvözlettel: Klmarti

Csikós Gábor írta...

Kedves Márti!
Nincs mit köszönni, Nuno nagyon jó társaság volt nekünk és Rézi kutyának is. Aki menhelyi kutyát fogad be, közel áll hozzánk. Várom a blogra máskor is.
Gábor