Szipál fényképész mondta, hogy a jó képhez nem kell magyarázat. Gondoltam írok ehhez a vad megjegyzéshez egy posztot, de a Magyar Természettudományi Múzeumban kirakott természetfotók, amelyek a világ legjobbjai voltak 2008-ban, válaszolnak a fényképész úrnak. A kiállított képek környéke tele van magyarázattal a fotósról, a körülményekről és az exif rövidített kivonatával. Ezekből egyrészt tanulni lehet, másrészt helyreteszi az embert. Én már régóta tudom, hogy miért nem leszek jó természetfotós. Csak egy képaláírásból idézek: "öt órát vártam". Többek között ezért sem. Össze-összejöhet -szinte véletlenül- valami mutatható, de az én műfajom az esemény, a riport, a cselekmény előre látása, még az improvizációs színpadon is. A jó természetfotóhoz több ismeret és idő, utazás szükségeltetik.
A kiállításról csak annyit, hogy egyetlen kép készült kompakttal, mégpedig egy muzeális Canon A620-assal. A fotó azt mondja, amit én: a jó képhez nem minden esetben kell drága gép. Kevés kép belépőszíntű DSLR-ből jött ki, többségüket Canon félprofi és profi gépekkel gyártották. A Nikon hozta a piaci második helyezését. Az optikák között meglepően sok volt a Tamron. A fotókat az Epson nyomtatta ki, igazi zajgyilkos selyemraszter papírra. Ez világszínvonal, a keretezés balkáni (bocs balkán). Hullámos, elálló volt a paszpartu több helyen, messze lemaradt az Epson szín és tónus eleganciája után.
Végül két fontos dolog. A képekhez a fényképészmester véleménye ellenére kell minimum képaláírás, érdemes elolvasni azokat. A másik: olyan rossz, levegőtlen a múzeum klímája, hogy érdemes oxigénpalackot vinni vagy néha mély lélegzettel kint friss levegőt venni. Ez nincs a belépőjegyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése