Szép nyarunk volt

Rövid nyarunk volt, esős az ősz. Nemhogy fotózni nem volt kedvem, kimenni sem. Ilyen időben csak a kutyát kell kivinni, ellentétben a nagy népi mondással. Ez relative pontos napirendet jelent. Aki látott már egy magyar agarat, amint az ember tekintetét próbálja elcsípni, rögtön átkutatja a lelkiismeretét. Rézi átállt követő üzemmódba, feladtam rá az esőkabátot (nem vicc) és mentünk. Egy agárnál a séta az nem kimegyünk az első bokorig, hanem minimum fél óra és akkor még hiányérzete van. Esőben is. Az erdő felé tartva észre vettem a barátunk kertjében egy vörös, levél nélküli bokrot, az eső szépen fennakadt a sűrű ágazaton és a cseppek több száz nagyítólencseként csüngtek. Megvolt az erdei sárdagasztás, Rézi megtalálta azt a teniszlabdát újra, amit hetekkel ezelőtt talált, de minden alklalommal máshol leli meg. Játszunk, hozza szájában, otthagyja, legközelebb egészen máshol van, úgy látszik egy kutyacsapat játszik vele, de mindenki más időben van a pályán. Órákkal később visszamentem a vörös bokorhoz a Honda Jazz sajtótájékoztatóján kapott túlméretes esernyővel, amit ezüst bevonata miatt már derítésre is használtam.
Esernyő, állvány, Canon, teleobjektiv, nagytólencse, eső, tele, élességállítás, szélcsendkivárás, ezeket integráljátok. Szenvedés volt, makró optika nélkül nem lehet fényképezni ilyesmit. Két dolog lehet: vagy bemegyek és kérek egy ágat, majd otthon a szobában szépen eleget teszek az elvárásoknak vagy szerzek egy makró üveget, de Borka olvassa a blogot, ezért utóbbi nem játszik. Szóval volt dolgom itthon a Lightroom 2.1 -essel, elsősorban élesítés és Adjustment Brush gombok mozogtak, de a színezés is képbe jött.
Szolgálati közlemény a hasonló dilemmával küzdő Pihe kollégának, hogy esőben is lehet, de nem éri meg, jobban jártatok a sörözéssel helyette. Ja, majd elfelejtettem. Most néztem a Pihe blogot és látom Zsákai mesteréknél utód születettet. Gratulálok.