Rövid egy hét leforgása alatt az élet két, majdnem szélsőséges momentumával találkoztam, természetesen a valaminek az eleje és a majdnem vége rólunk szól. Egy irodaház komplexumról van szó és egy orvosi intézetről.
Mostanában mindkét helyen elég gyakran megfordulok, kezdjük a volt MMG-nél a Mechanikai Mérőműszerek Gyáránál, a történetével nem untatlak, itt belenézhetsz. Még az átkosban jártam ott fotózni, engedélykérés, engedélyadás, névledás a portára, kísérő a portától a nyilatkozó vezetőhöz, kísérő a fotózáshoz, kísérő a portához. Megvolt a szisztéma, nemcsak ipari szabályzó műszereket, hanem katonai cuccokat is raktak össze. (Akkor különben ott is így dolgoztam, ahol nem volt közük a katonasághoz). A gyár helyén most irodaházak nőttek a lankás domboldalba, a sorompók száma több lett, a parkok, mint luxuslakásoké szomszéd Rózsadombon, a gyom ismeretlen és a szabad parkolóhely is. Sorompók mögé húznak reggelente a fiatalok, egyetlen fizető parkoló árválkodik, és kong. A tulajdonos gondoskodik a rendről, egy kis Peugeot parkolt olyan helyen, amit a városban elnéznek, itt nem. Bilincset kapott. Ezen a gyönyörűen karbantartott és sétára ingerlő helyen nincs pad, a fiatalok ízléses, kiülős teraszokon reggeliznek, ebédelnek. Ha beülsz egy ilyen helyre, csak úgy röpködnek a "célközönség", "network marketing", "kattintásonkénti költség", "belső navigáció". Utóbbi nem a közlekedésre vonatkozik, szerencsére a többit is értettem, ha maradok az előző életem szakmájánál, akkor ismeretlen külföldi nyelvterületen lettem volna. De mindezeket a nem visszafogott stílusban folyó diskurzusokat katonai, pattogós kiáltások nyomták le, a katonai parancsszavak valahonnan az irodaház erdőből jöttek. Megittam a nagyon jó és olcsó kapucsínót és kerestem a hangforrást. Egy aerobik testészeti szalon üzent a világnak, hogy náluk nincs kímélet, a testnek izzadnia kell, a kalóriát égetni kell, az izmoknak feszülni kell az íróasztali munka előtt. A nagy társas gyakorlóhely mellett, csendes némaságban egyhelyben sétáltak, tapostak, hajtottak, erőemeltek, wellneszeltek a fiatalok, zene ment a fülükbe vezetéken vagy kordlessz. Nagyon jól éreztem ezen a helyen magam, ha nem láttam volna a megbilincselt autót és a padnélküli parkokat. Hogy én hol parkoltam? A sors fintoraként éppen a fizetős garázs lejárata mellett volt egy helynek nem látszó helyen, más alkalommal meg az egyetlen hat méter azért volt üres, mert a kanális fedele eltűnt, alatta a büdös sötétéség volt csupán, ide terepjáróval direkt élmény volt beállni, ha már megvettem.
A másik parancsszerű üzenet már jóval lassabb ütemben hallatszott ki egy helységből. Itt orvosi rendelőintézet gyógytornásza próbálta visszaadni a páciensek mozgásszabadságát. Finoman, néha személyre szólóan, magyarázva a mozdulat orvosi hátterét. Nem szerettem ott lenni, pedig lehet, hogy egyszer én is pergetem majd ott a rozsdát az izmaimról, ízületeimről. Csináltam egy partizánfotót ott is.
A képeket nem kell magyaráznom, az ócenjárószerű hullámvágónak látszó épületben működik az aerobik-wellnes ambulancia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése