Franciaországban próbáltam ki a csillagos márka új terepjáróját, amiről csak annyit, hogy sokkal többet tud még terepen is, mint azok, akik ülnek benne. Tipikusan az az autó, ami a hajtáslánca, szerkezeti erőssége, hasmagassága révén olyan helyeken is elmegy, ahova a tulajaik sosem mennének vele. Ez a terepjáró kifejezetten a túlvállalt és sosem használt technika és a bő pénztárca kifejezése. Keress olyat, amin nyáron is téli vagy terepgumi van, keveset látsz. Na, ők járnak sárban, meredek földutakon.
Egy elég fárasztó, direkt nehézre épített és locsolt pályáról mentünk vissza a szállodába, de a földúton forgalmi akadály került elénk, egy szépen vánszorgó birkanyáj megjelenésével. Érdekes szituáció volt, évezredek találkozása. Gurultunk az állatok után, még arra is volt időm, hogy átadjam a kormányt és kiszálljak fényképezni. Csak egyetlen kombi jött vagy jött volna velünk és a nyájjal szembe, de a sofőr kint állt az út szélén és nyugodtan cigizett, a birkák meg mentek haza, négy-ötszázan lehettek, keskeny, horhos szerű volt az út, a birkafolyam lassan apadt csak. Fél óra is elmúlt, mire elballagtak az istállók felé. A szállodában elmondták, hogy ez mindennapos menet reggel és este, nagyjából azonos időpontokban. Akik elakadnak, azok vagy idegenek vagy rosszul jár az órájuk vagy távol a világtól az időt más egységgel mérik. Nincs rohanás, nincs percre érkezés, nincs elkésés, csak nyugodt, vidéki élet van a hegyek között. Jó nekik, nincs blogolás sem, csak időlassítás van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése