vasárnap, július 26, 2009

Kinn a vízből (Neszezés 5.)













Elég sok helyről jöttünk már vissza azzal a mozgatással, hogy otthon, a János hegy tövében jobb. A legkiemelkedőbb emigrációnk az egyébként szép Gradó szigetéről esett meg, de volt más külföldi üdülőhely is, amit negligáltunk. Külön köszönet, Dórinak és Ádámnak, hogy valószínűleg az utolsó szülőkkel együtt töltött nyaralás gondolata miatt elviselték a középvackot is, amit itthon még szupernek tartottunk. Itt a Ligetben viszont arra gondoltunk, hogy a blogokon látható unokáinkkal is visszajövünk.
Ami nagyon jó volt:
1. Európai viszonylatban is különlegesen jó földrajzi fekvés a Körös holtágának partján
2. Nem műmájeres, hanem őszintén mosolygó és max. segítőkész személyzet
3. Ha a pluszok között rangsorolni kellene, a konyha az első helyre kerülne. A séfek nem törekedtek az egyedi és többnyire kamu, nagyzoló ételnévadásra. A kajákat úgy hívták, mint a házaknál otthon, de olyan egyedi és nem esetleges különlegességgel küldték placcra a felszolgáló srácokat, hogy bármelyik "etetem a celebem" tévés vagy óriásplakátos sztárszakács tanulhatna tőlük. Idáig nem akartam kérkedni azzal, hogy a 1989 óta a világ legjobb szállodáiba jártam sajtótájékoztatókra és az azt követő fogadásra, most muszáj. A mainstream-en kívüli körös-parti séfeknek bárhol helyük lenne.
4. Jól kezelt és méretes élmény medence és úszómedence.
5. A belsőépítészet és az udvar harmóniája.
6. Jó extrák, pl, bringatúra piknik kosárral (egy személy egy kézilabda csapatnak passzoló menyiséget kap), kajakozás, horgászat.
7. Egy hátast érdemlő bár a stégnél, gyorsak, hideg italok, klassz gyors ételek.
Ami nem tetszett:
1. Azt hiszem az egyik legjobb szobában voltunk (a legmagasabb, Körösre nézőt kértem, mint mindenhol, csak a Körös behelyettesítendő tengerrel, óceánnal, bármi más érdekességgel), de a szomszéd szoba olyan áthallásos volt, hogy minden csepplehullást és suttogást hallottunk odaátról. Szerencsére egyéjszakás társaink voltak, ők ugyanezt hallották felőlünk és nem nagyon zavartuk egymást. Templomi csendben voltunk, habár Borka hajnalban megbökött, hogy horkolok. Kriszti recepciós segített reggel, hogy ne legyenek szobatársaink, de az alkalmi egybenyithatóság miatta zajmix marad.
2. A számla megfejthetetlen volt utólag, nincs kétségünk a pontos számlázás felől, de mindkét félnek jobb lenne egy jobb program.
3. Valami bágyadt, lassan mászó, keveset repülő, de zúgó bogarat dobtam ki a párnám alól. Ha Herman Ottó lennék mondanám a nevét, de inkább lecsaptam. Volt egy a fürdőszobában is, őt hagytam, meg az éttermen átsétálót is.
A fotókon megmutatom a stég és az épület előkertjének mikróvilágát. Nagyon távoli egymástól Indonézia és a Körös, de éppen ez hoz harmóniát a világba, még akkor is, ha egy szálloda két szegletében adja magát. Sétálni és gondolkodni lehet.

1 megjegyzés:

Tokai András írta...

Heló, Gábor, jók eszek a "neszezések". Termékeny vagy!
Figyellek. Ölellek:

Tokai