vasárnap, július 19, 2009

Krimi a bokrok között





Fényes nappal is rendszeres a gyilkosság nálunk a bokrok és a sövények mentén. A hidegvérű gyilkos melegvérű, tud repülni és különös ismertető jele, hogy szépen énekel. Az áldozat legismertebb tulajdonsága, hogy éppen akkora háza van, mint önmaga, szóval testhezálló és kemény eléggé. Komoly gyengesége, hogy lassú, mint egy másik csiga. Szegénynek pechje van. Bármilyen furcsa az emberek is eszik néha, ahogy olvastam, már a rómaiak is eszegették, amikor errefelé birodalmaztak Kelet-Európában.
Itt a kertünkben ember nem tesz kárt bennük (esetleg, ha unoka perhecc megkóstolja), de a szépen daloló énekes rigók nagyon is. A gyilkos találkozás pillanatait onnan veszed észre, hogy szabályos kopogás hallatszik valahonnan, keményen és sűrűn, na nem olyan sűrűn, mint a harkályé, az géppuska sebesség. Egyébként a csapás a sebesség miatt hatásos, a bemozdulós képet a másodperc 332-ed része alatt csinálta a Canon. A zöld mélyén talált csigával a rigó kirepül oda, ahol követ talál és szépen összetöri a házat. Amikor már ki tudja kapni a lakóját, nekikezd a helyben fogyasztásnak, csak akkor gondol elvitelre, ha konkurens jön, ez pedig csak ember lehet. Sok rigóhoz, sok csigánk van, tudom, nem szép képek, de az élet ilyen.
Egyébként jogilag nem tisztázott a helyzetem, ugyanis a csiga eszmei értéke 2 ezer forint Mint szemtanú tartozom-e vajon felelősséggel egy 2 ezer forintos csiga elfogyasztásáért? Nem szakítom meg a biológiai láncot! Akkor egyrészt nem lesz rigódalos a kertünk, másrészt az énekes rigó eszmei értéke 10 ezer forint. Marad minden a régiben, ahogy a képek mutatják: kihozza, feltöri, megeszi.

Nincsenek megjegyzések: