Gázt adtak a doktor urak

Ez most retrospektív lesz, pedig nagyon zsong a mostani fotós életem is. Annyiban aktuális, hogy a plakátot éppen a kánikula miatt, hűvösben lakásban is minimálisra szűkített idejű és hatósugarú pakolás miatt találtam meg. Jó nagy és mára már elég gyűröttnek látszó módon van felkasírozva, de jó ürügy megállni és nézegetni.
1985-ben, barátaim, az orvosegyetemi autósport szakosztály nyughatatlan versenyzői --mára nemzetközileg is ismert orvosok-- nemzetközi ralifutamot szerveztek Budapest környékén, de a nagy dobás a népligeti körverseny volt. A 30-as években minden évben mentek autók a szalmabálázott fák között, az 50-es években is előfordult, hogy apámmal Puhony motorversenyzőt és társait lestük és a ricinus illatát szívtuk, mint parfümét. De Kádár jobban szerette a gyalogosokat, mint az autósokat, ahogy mondta szó szerint, ezt az emberei a versenyek tiltására fordították le. 1985, a fotóm kiplakátolásának éve már lazább volt, az év szeptemberében írták alá a magyar Forma--1 GP szerződést, ehhez az orvosegyetemistáknak nagyon sok közük volt, baráti, rokoni kapcsolatuk volt miniszteriális szinten, plusz kinőttek intelligenciájuk, nyelvtudásuk miatt a hazai elitből.
Ahogy a dátumból látjátok, július egyik történelmi hétvégéjére megkapták a Népligetet. A plakáton ott van az FIA, nemzeti autósport szövetség emblémája is, nemzetközi versenyt hirdettünk, párizsi hozzájárulással én lettem a sajtófőnök. Volt kiírás több nyelven, nevezés, akredtitáció, minden, ebből az egészből arra emlékszem, hogy a rajt előtt odajött hozzám egy NDK-s srác és a beígért ingyen szállást kereste.
Magát a fotót két évvel korábban csináltam a veszprém ralin, előtte már többször bejártam a pályákat, keresve a jó fotós helyeket, a versenyzőket is kérdeztem, magam is versenyeztem ott, de mindenki mást mondott, ráadásul olyan hely kellett, ahol nem vagyok bezárva a lezárt utak miatt. Ez a hely az akai földes gyorsasági szakasz célja előtt volt, odagyalogolható távolságban. Ma is emlékszem az MTI-s szolgálati autóm rendszámára, AG 65-24 volt, zöld Zsiguli kombi. Útzár előtt percekkel még ráengedtek még a pályára és végigrohantam rajta. Úgy 120 körül hajtva a kocsit a kukoricás szélén, a vége előtt, egyszer csak felpörgött a motor és fejmagasságban megjelent az ülésre tett Nikonom és a 600-as tele fémtokja. Repült a Zsiguli. Ott is maradtam, tudtam, hogy a versenyautók 160-180-al jönnek majd. Színes Kodakot fűztem az F3-asba és 200 ASA/ISO-ra 4/1000-ed exponáltam féltérdre ereszkedve, könyököt térdre támasztva. A motort csak filmtovábbításra használtam, autónként egy fotót nyomtam, az élességet a dombtető után állítottam valamivel, amikor berepült ebbe a szűk zónába az autó exponáltam. Mindez nagyon gyorsan zajlott le, a percenként indított autókat nem láttam, csak hallottam. Megjelent a magasban, porcsíkot húzott és elzúgott mellettem. A legjobbak, például Ferjáncz az Renault5 turbóval nem repkedett, minél hamarabb lent vannak a kerekek, annál hamarabb tud gyorsítani. Nem volt veszélytelen hely, hogy őszinte legyek, ha rosszul ér földet a versenyautó, belelép a középső vízmosásba a három méter szélesség nem elég, de a 300 méter sem a már irányíthatatlan megállásig. Erre az esetre ott volt mellettem a fűben a másik váz, egy zoomal, de nem kellett szerencsére felkapni. Nem bírtam magammal, még aznap felmentem a laborba és megnéztem a negát. Megvolt kép, eltettem a fiókomba, két év múlva átfordítottuk diára és ment a nyomdába a plakáthoz.
A fotón Fülöp Imre ül a volánnál, nem is gondoltam a rá, csak sétáltam céltalanul a kiplakátozott városban, illetve, hogy lássam a dekorációt. Akkor még sem óriásplakát nem volt, "autóversenyes" meg még kicsiben sem fordult elő. Pár nap múlva csörög a szerkesztőségben a telefon, Imre vádol, nem kértem engedélyt tőle a fotózáshoz és a plakátszerepléshez, beperel. Így születik egy a korát megelőző, ügyeskedő bizniszmen. Kis idő múltán megköszönte. A verseny után leszedték a plakátokat, az orvosegyetemisták kilobbizták a Forma--1-et, a keresztfiam meg három éve vaterázott nekem egyet, megszorult gyűjtőtől. Most kint az udvaron nekitámasztottam a göcsörtös törzsű birsalma fának a fotózáshoz, a tűéles képet visszaraktam 1985-be, a vacak nyomdák és Orwo filmek aurájába, majd a plakátot archiváltam a ruhásszekrényben.
(Pár óráig rossz dátum volt 1985 helyett és Városligetet írtam Népliget helyett. Mikor jön már az enyhülés?)