Általában három napra, hosszú hétvégére jön hozzánk a vidám park. Minden évben tavasz végén kezdik el az utcák besugárzását a hirdető géphangjával. A kutyák még a sokadik alkalomra is vonyítanak, érdekes reakció ez, nem ugatnak, elnyújtottan, magas hangon szinte énekelnek. Lehet, hogy az egykor ugyanígy ide vetődő vándorcirkuszosoknak akarták produkálni magukat, hátha a világot jelentő sátor alatti porra kerülhetnek. A vonyítás kutya generációkon át öröklődik, sőt tovább is fejlődött, a fagyasztott ételárus autójának a szignálja is vonyítást vált ki. A falu széle nálunk egy modern lakóparkot jelent jelent, barackosnak hívjuk, 15 éve még kajszi termett a drága házak helyén. Tőlük nem messze parkolnak le a megpimpelt Ranault, Man, Volvo kamionok, furcsa karosszéria domborítások, reflektorok, hangszórók vannak rajtuk és a naiv álfestőművészet "ecsetet veszek, művész leszek" értékű figurái próbálják felidézni a gyerekek képzeletvilágába sejtett mesehősöket. Szimpla félreértés ez, a gyerekek, akiket ide próbálnak gyűjteni, ma már mobiltelefonos háttérképeket töltenek PC-jükkel. Az egészen kicsik szüleit az utazó szórakozás balesetei tartják távol, ha meg jönnek, a műanyag, sínen körbejáró autókba ültetik és mennek mellettük. A személyzet elég fád, unják, hogy egy eltűnt világban statisztálnak, szotyiznak, vaskos témákat beszélnek át a másiknak, de nem a tömegzaját kell legyőzniük, hanem a saját gép DJ-jük karcos műsorát.
Egy péntek estét töltöttem ott, de a kontroll miatt visszamentem másnap is, nagyon gyér az érdeklődés a mobil, de nem nagyon vidám parkban. Az alapvető hangulati elem, a kőrhinta hiányzik, illetve nem hiányzik. A balesetek elvették a vállalkozók kedvét szerencsére, de elvehették volna két másik, nagy fémtömegeket repíteni próbáló szerkezettől is. Az egyiket pénteken még hegesztgették, hol ment, hol nem, a 2-3 méter magasban araszoló csille szerűség, amire műanyag állatfej totem volt csavarozva. Mit tegyen egy mérnök, aki látja, hogy egy tanulatlan segédmunkás, üregeket, salakmaradványokat zár abba a varratba, amit UH-val kellene ellenőrizni a funkciója miatt. Jelentsem fel? Még a fényképezést is támadásnak vették. Szerencsére hatalmas csikorgással megadta magát a szórakoztatás imitáció. Le is szerelték. A másikba 8-10 bátor ülhetett volna egymás mellé 2 percre 500 forintért, hogy ülésüket két másfél ember hosszúságú fémkar egy jólfésült csajozós nézésű srác és kancsal, fagylaltnyalásban ügyetlen ledér csaj lemezre festett portrája előtt pörgesse. A lány még csak kezdte a fagylalt nyalást, de már csurgott kezére az olvadék. Volt még dodgem, célbalövészet és ajándékdobós kamion pótkocsi bőséges díszítéssel, benne egy merev arcú roma nénivel, akit a család iderakott játékmesternek.
Lassan jött rá a este a céltalan és giccshalmaz vidámparkra. Egy két gyerek volt csak itt, őket szüleik nosztalgiája hozta a "vidám parkba". Időnként BMX-szes brigád rohant át a terepen, lányoknak szólt volna a villantás, de nem voltak lányok. Sötét lett, ráadásul viharral fenyegető felhők miatt hirtelen, de minden ment tovább üresen is. A zene, a fények hatástalanok maradtak, a környező házakban, a barackos villanegyedben már égett a világítás, mentek a plazma tévék mindenhol. Olyan volt a rét, mint egy scifi filmforgatás jelenet, a Star Wars katonái már a távolban kergetik az emberi lényeket.
Sajnáltam őket, vajon miként keverednek vissza a lepusztult, koromfelhőben járó és felújítás helyett csak újrafestett kamionszállásukra. Egyáltalán, lesz-e valaki aki lebillenti a főkapcsoló karját vagy minden rozsdahalmazba hullva gyűlik össze a füvön és a szélvihar takarítja el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése