Lábhoz! Haggyá' má'

Rézi magyar agár, Dóri és Laci menhelyről hozták, pedig mindent megmozgattunk, hogy ne legyen egy nemkicsinemnagy lakásban kutya. Különösen agár ne legyen. Kinézték az interneten, megnézték élőben és ha száz lába lett volna, akkor is elhozzák. A kutya a szemükbe nézett. Megszülettek a gyerekeik és Rézi úgy szereti őket, mint minket, pedig egy csecsemő a belecsimpaszkodásokkal kezd kutyagazda lenni. Rézi nem ismeri a szakszerű kutyaoktatói vezényszavakat, de csettintésre megáll, halk gyereidére odajön. Járda szélén megáll. Az erdő más, ott elfut őz vagy vaddisznó után, de két erős tapsolásra visszarohan, parki vagy utcai macska vagy galamb ugyanezt az ijesztést kapja, ha elfelejtem hangsúlyozni a fülébe, hogy nem, nem nem. Nem harapna, csak versenyt akar futni velük, ha azt mondom, hogy majdnem úgy gyorsul, mint egy Ferrari, nem sokat tévedek. Ha véletlenül csosszantok rosszul lépve az úton, megugrik, fél. A sarki ügyvéd brutálisan harapós német juhásza egyszer rávetette magát és a szájába harapott, Rézi kiugrott alóla. A német juhász azóta kerüli, igaz, az incidens után az agarunk szájából egy ellenségdarabot szedtem ki.

Van egy másik heppje. A lovaszobrokhoz odavágtat Rézi és körbeugatja, ez a fotó egy ilyen akció pillanata, a Margit híd budai oldalán készült a parkban. Nem tudom ki van szoborba öntve (elég szégyen), de azt tudom, hogy nagyon ugatnivaló.

Posted via email from A szó elszáll, a kép meg harap