Láttam Petőfit!

Ma láttam Petőfit, ott és akkor nem ismertem fel, csak itthon a monitoron. Mint egy elektrosokkos ampercsapás ütött meg a pixelek között az arca, a fejtartása, ahogy húzott el a fotón a Vörösmarty tér felől a Gerbaud előtt. Milyen szerencse, hogy tegnap megígértem nektek, hogy átmegyek a Váci utca belvárosibb felébe is és megnézem a túriszt trofi állását az utca szebbik részén. Tegnap elég lepukkant körzetben figyeltem meg a túrisztokat, giccs-giccs hátán, nem így a vásárlók. Szórványosan és komoly vásárlási szándék nélkül lődörögtek, csellengtek a hidegben. Ma a szebbik részen esett, zuhogott az eső, a hideg, mint tegnap. A kirakatokban nem láttam Gyurcsányos, Elvis-szes Matrjoska babát, elegánsabbak az üzletek, űrhajós sisak sem volt, a kültéri kipakolás már nem divat errefelé. A képeken is az eső okozta szép csillogásokat hoztam haza, meg Petőfit, megtaláljátok biztosan. A dunás képek gondot okoztak, nem is Váci utca és nem is tudtam választani, mindkettő ott van.

Nem fér a fejembe, ez a Sándor nagyon megtréfált.Úgyhogy most a szintén nem tájba illő négyökrös szekérből egy strófa jön:

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.