Egy kelet-német traktor szépségei

Áll itt a csapzott erdő szélén egy traktor. Az erdő kibírja a kegyetlenséget az öreg traktor nem, elpusztult. A faluszéli erdőket mi magunk próbáljuk tönkre tenni az ipari méretű szemét kihordásával, ételmaradék, fanyesedék, összerothadt, bűzös avar bőven kikerül ide, néhány tíz méterre a házaktól, lehangoló a szemkontakt a természettel, de idővel az erdő, a levegő, a szél feldolgozza, eltünteti, megemészti. Majd újabb hullámok jönnek, az élet körbeforog. A kutyapiszok városi mérteket ölt, amikor összeszedtem az agarunkét, kinevettek, erdőből hazavinni a kutyaszart? A túristákat, akik a kilátótól, Makkosról, Normafától, ki tudja honnan jönnek, ez a látvány búcsúztatja, csodálkoznak is, a hátizskos túrista nem szemetel, még akkor sem, ha ismeri az erdőt és tudja, hogy az élniakarás a zöld erős, nagyon erős. Nem úgy a gépé, ha az ember leveszi róla a kezét, vége.
Egy 1981-es traktor áll itt a faluszél és az erdőszél semlegesnek látszó zónájában, de a fiatalok militáns kedvének igencsak kitéve. Amit lehetett összetörtek rajta, de a görbére csapott, taposott lemezeken még látszik az eredeti szín, kék volt a gép, amikor a kelet-német gyárban vonatra rakták és elvitték Stotternheimbe dolgozni. A szántóföldekről később idekerült hozzánk a sváb faluba , hibátlan volt, kivágott fatörzseket húztak ki vele az erdőből, az eltömődött vízfolyásokat ekézte, de tűzvédelmi árkot is tudott mélyíteni, szóval jó kis gép volt. Hogy milyen állapotban éri meg jövőre az oldtimer korszakot, a 30. életévét, nem tudni. Vajon lesz-e még gép formája, látszik-e még a kék szín, benövi-e a gyom, nem tudni. Azokat a részeit fotóztam, ahol a természetes rozsda borítja, a vas, acél visszaveszi a fimon hegyi levegőből azt az oxigént amit a kohókban kiszedtek belőle, a folyamat szépen befejeződik, a természet rendje helyreáll. Vannak érdekes elszíneződések is, nem vörös rozsda színűek. Ez már a belső felületek vastag védőfestékeire rakodó vegyi színjáték zöldje, sárgája. Ha nem lennének arasznyira a törések, még azt is mondanám, hogy gyönyörű látvány. A természet és a gép művészi szimbiózisa, amit nem lehet megismételni tudatosan. Ez csak egy fáradt, elromlott, agyonvert trakorral történhet meg.
Ha valakinek ismerősnek tűnik a traktor munkahelyének, Stotternheim városának neve, az nem véletlen. 1505 június 2-án itt úszott meg egy villámcsapást a huszonéves Luther Márton, pedig csak 12 év múlva hírdette meg a kereszténység elleni reformjait. Le kéne azt vasromot földelni.