Ma nem augusztushuszadikáztam, csendesen voltunk itthon. Reggel a kertben sétáltam és csak nézegettem a virágokat (zsebemben a kis Sonyval), de a szép mocsári hibiszkusz eszembe juttatta az idő pörgését. A lila tányérok rozsdasárga hervadtságától a feszesen nyílókig, a bimbókon át, mindössze fél méteren lehet két, legfeljebb három napot ide vetíteni. A mértékegység zűrzavar a terebélyes bokor virág-idővonala és annál inkább drámai, hogy az elegáns bokor nem hullajtja el hervatag régijét, azok ott fekszenek petyhüdten az új szirmok mellett.
Ha belenegyítasz, jobban látod a virágéletet |
Egyébként eszembe juttatja más is a gyorsulást, például az, hogy egyre sűrübben jár a szerdán esedékes kukásautó, hogy prózai legyek. Nesze neked hibiszkusz.
Bementem a könyvért, amellyel Guyau gondolatai vettem meg pár éve. Tudta, hogy az idő nem neki dolgozik, tűdőbaja fenyegetése alatt filozofált és az eseménysűrítést, utazásokat, változatosságot látta az évek gyors futásának fékezésére. Szerinte meg kell tölteni az agyat, hogy normális legyen az időérzékelésünk, sőt lassítani is lehet. Most a kérdés, saját magamra aktualizálva az, hogy egy eléggé sok interaktiv érzékelőt a világra kihelyezett közösségi médiaalkalmazott meg tudja-e tölteni időlassító eseményekkel az életét úgy, hogy a szemetes ritkábban jöjjön? Ez a vágyam.
2 megjegyzés:
Az a baj, hogy az ember leül a gép elé, és mikor felkel 5 perc múlva, addigra elröppent akár három óra is.
Viszont Prágában nagyon jó volt, hogy nem is volt ott egy számítógépünk sem. Csak az második nap estéjén viszketett a tenyerem, hogy megnézzem a leveleimet, de nem sikerült, hamar fel is adtam. Aztán itthon még egy napot tudtam halogatni a gépezést.
Tervezem, hogy kihagyok napokat. Legalábbis online nem leszek, csak fotókat kapargatok. Lehet, hogy azt sem kellene, de komolyan +csinálom.
Megjegyzés küldése