Autóról a zúzmarás fára

Előző életemben  új vagy még nem is megvehető autókkal foglalkoztam, többnyire izgalmas körülmények között és gyakran kérdeztek a tesztekről. Kderült, hogy feleslegesen és tudálékosan hoztuk forgalomba az alulkormányozott és túlkormányozott jelzőket, gyakran kérdeztek erről, pedig az autósnak ezt nem kell tudni. Ezt sem.Egy versenyautónál más a helyzet, azoknál az ember a gerincoszlopa aljának jeladója alapján az agyban dönt, majd onnan megy az adás a kezekbe, lábakba. Szóval erre a két talányra azt szoktam mondani, hogy a túlkormányozott autó a menetirány szerinti jobboldali árokba esik bele, a másik esetben meg a másik árokba. Ezt azért hozom elő, mert a jelenlegi fotós életemben hasonló kérdés jött elő egy kép kapcsán, amit itt a falu feletti hegyen csináltam.
Zúzmara  vagy dér ez a gyönyörű fotogén bevonat?  Erre az autós válasznál kevésbé tudományos felelet az, hogy amit az autódról kaparsz le az dér, ami a nyakadba hullik az zúzmara. A dér folyékony halmazállapottá válás nélkül keletkezik hideg felületre a páralecsapódáskor, a másik szépség meg ködből, felhőből alakul, de mielőtt kicsapódna, mikroszkópikus vízcsepp lesz belőle, ha pillanatokra is, de az lesz. Azt is megfigyeltem, hogy nem didergős hidegben jeges az a zúzmara.
Szóval itt a hegyen érdekesen alakult a fizika, a zúzmara valószínűleg felhőből csapódott le a vékony ágakra, a magas fák koronája belenyúlt a felhőbe és kiszedte magának a dekorációt. A másik fotón egy jelentős fókusztávolságú teleobjektívvel a völgybe fényképeztem, ahol a 400-500 méterre levő fák koronája már velem volt egymagasságban a közeli zúzmara mentes törzsek  mögött.

Most ennyit az autózásról.