Ma meglepett egy kisebb méhrajjal való találkozás. Kimentem a kertbe (amire a hároméves Andris unoka mondta: "milyen szép a kertetek") és megpróbáltam a színekkel, árnyékokkal játszva leképezni a napozó őszirózsás világot. Ilyenkor a nap már akadálytalanul, de gyorsan pásztázik a ritkás, lomb nélküli ágak között, nem is volt időn beállítani a fehéregyensúlyt az erre a célra használt matt szürke mérő papíron. Mindent a gépre bíztam, legalább kiderül milyen az új Sony NEX-5N automata színhőmérője. Nem valami jó. Képtelen volt a kora délutáni Nap és a bágyadt vörös virág színét hozni, enyhén túlszaturált, sárgás képek jöttek. Nem korrigáltam a Lightroommal, a teszt az teszt.
 |
| Elég gyenge a pollentermés, a lábaikon nyáron vastag sárga porcsizma van |
 |
| Fénysúrolás I. |
 |
| Fénysúrolás II. |
Ahogyan kapkodva járkálok a virágok között, egyszer csak megjelent egy 10-15 méhből álló zúgó, zümmögő csapat és hozzáláttak a nem is látható por szüreteléséhez. A nyári virgonc egyedek sem zavarnak, de kitűnt, hogy a mai csapat különösen nyugodtan, nem vadászrepülőzve csap le a virágokra, ott pedig jól elvannak. Szóval jó alanyok voltak. A méhek télen egymáshoz ölelkezve, fürtökben vészelik át a hideget, nem alszanak, egymást melegítik a kaptárban, az ajtóhoz közel levőket pedig lecserélik, ha átfagytak. De vajon ezeknek a mai méheknek hol van a kaptárjuk ahol egymást tartják melegen? Lehet, hogy hajléktalanok és nekik akkor annyi?
De az is lehet, hogy a méhek bonyolult életrendszerben ez ismeretlen fogalom?
Lehet, különösen, hogy a fürtben, a téli huzatban kapaszkodókat nem hagyják megfagyni.
UPDATE: most tudtam meg a Google + -ról, hogy nem vagyok egy Herman Ottó. Állítólag ez a méh nem is méh, hanem -le sem merem írni- közönséges zengőlégy. Amit méhekről írtam az stimmel, ami a felső képen van az is, csak éppen a szöveg ötletadója nem látszik. Itt a rámszólás, amit köszönök szépen: https://plus.google.com/u/0/100128097682729219737/posts/LhLP5octuNz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése