15 vagy 16- szor voltam a genfi autószalonon. Folyamatosan, évről-évre. Az énekesmadarak hangoltak már, a hó elment már, a higany kúszott felfelé már, a szerelmesek készülődtek már, a tulipánhagymából kibújt a zöldje már, nem rendeztek óriásműlesíklást már, de nekem a tavaszt a genfi autószalon jelentette. Ahogy kezdtem elveszíteni az újságírói érdeklődésemet az autók iránt, úgy igyekeztem lerövídíteni a genfi napokat. Volt, hogy már a kiérkezés napján megpróbáltam egy esti géppel hazajönni, előfordult, hogy sikerült is. Amikor Borkával voltunk kint, jó volt. Kirándultunk, halászfaluztunk, templomoztunk, műemlékeztünk. De amikor a munka dandárja jött: egyik autóból be, másikból ki, kopogtattuk a kasznikat mint a harkály, aláfeküdtünk, szóval a csúcskorszakomban élmény volt. Később már csak haverkodni mentem és a Nagy Gyári Hazugságokat Vagy Féligazságokat nézegetni. A tanulmányautók ketegóriája hol parádés mellébeszélés, hol a közeljövő autója volt.
Mindez a Dacia Dusterről, a ma nézők elé tolt koncepció autóról jut eszembe. Tudom, hogy ez a Dacia nem az a Dacia. Nekem volt egy olyan dácsiám, megtankoltam a Merkur telep melletti áfor kútnál, 10 perc múlva kifogyott a benzin belőle. Kifolyt a benzintank lyukán, kettő volt rajta. Visszahúztak, újat adtak, megtankoltam, megállt a rakparton. Már este volt. Aláfeküdtem és a földkábelt odatekertem a vashoz valahova, volt fény, volt gyújtás. Ez csak egy út története, de most nem erről van szó, hanem a ma valóban jó rönós dácsiák jövendő díszpéldányáról. A legelső, a legeslegelső tervről.
Ilyen autó biztosan nem lesz. Itt van ez a gazdasági pusztítás, gyerekek, rajzoljatok valami űrhajósat, bármit, higgyék a népek, hogy lesz feltámadás és mosolyogjunk minden szembejövőre. Ügyes kezű, jó konzoljátékos gyerek adta be pályázatra, nem baj! Legyen. Nyert. Úgyis belepusztulunk ebbe a nagy gödörbe, de Genfben legyünk ott. Senki nem mondja évek múlva, hogy "és mi van a Dusterral?" "Uraim, az belehullott a gödörbe, még 2009-ben. " A bukaresti műszaki múzeumban fog parkolni majd.
Hogy mire nem képes egy marketinges, amikor megírja erről a Román-Francia Űrhajóról, hogy az utasülés összecsukható a padlóba, a vezetőé pedig, mint a vonat sínen jár, hogy be lehessen tenni hátra a Mountin Bike bicajt és ne kelljen az üvegtetőt elcsúfítani vele. És nagy divat a zöld szín mostanában, ebben is a Renault, valóban szenzációs, kis 1,5 literes dízel motorja van. A 21 zolos, alacsony oldalú gumis kerekek meg szépen átugranak a kátyúk felett. Ilyen agyrémet, az autógyártás viccelődő kacajából halálsikoly lett. Már nincsenek kétségeim: hülyének vagyunk nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése