Itt a János hegy oldalában, még akkor is, ha a majdnem a lábáról van szó, sokáig megmaradt a hó. A kertünkből csak vasárnap vagy hétfőn tűnt el az utolsó pár méteres folt, már nem maradt utána latyak, viszont a tapadós kertre csak ma lehetett először rámenni. Borkával délelőtt leszaladtunk fehérvárra tavaszozni, ebédelni, az új Canonhoz szoktatni az ujjaimat. Az üvegfalú kávézóval szembeni étterembe járunk, de lehet, hogy utoljára voltunk ott. A ropogós harcsa és alatta a száraz túroscsusza szinte ehetetlen volt, nemharcsa íz keveredett valamilyen nemtisztességesolaj ízével. Borka hazahozta majden az egészet a szembeszomszéd Móci kutyának, reméljük nem árt meg neki. A kapucsinót nem kapta meg, az hozott rendbe minket a harcsa után. A másik baj az volt, hogy sokáig csak ketten voltunk, nem volt éttermi hangulat. Elég szóba elegyedős, átköszönős vagyok, de most a duruzsolás, beszélgetésfoszlány, fém- és porcelánhangok jövés-menésben is meghitt alapzaja hiányzott. A belváros is kihalt volt, a napsugárnak még nem volt elég ereje kiugrasztani az embereket a kávézó üvegfalú inkubátorából. A holnapi ünnepre zászlók és egy kirakati kokárda figyelmeztetett. Séta közben egy polgárőrtől a cigányok ellen hangoló felhívásfélét kaptunk, megkérdezte, elfogadunk-e egy papirt tőle? Neki is úgy dobták a postaládájába-mondta. A papírdobó úgy látszik hamar le akarta tudni a munkát, vagy 30 másolat volt egybe hajtva a polgárőr táskájában.
Itthon Borka, mint ismerőseihez, odasétált a virágaihoz, bokraihoz, nézte a füvet és a talajt, amely most adja leginkább ki magából a hepehupákat, megmutatja a feltöltendő helyeket. Már tudja hova vet újra füvet és hol lesz vakondtúrás az idén. Ugyanott, ahol frissen vetett. Közben a kanonom megtalálta a tulipánfa első kibomlásnak indult rügyét és az ecetfa szőrős ágának hajtás kezdetében a groteszk, tavaszi mosolyt. "Itt a pompás tavasz", ahogy Lili unokám még a télen és még csak két évesen előre jelezte. Lili, mikor tudom a kokárdát újra feltűzni?
4 megjegyzés:
A kokárdával kapcsolatban van egy "kedvencem": a 22-es buszon utaztam abban a választási évben, amikor az orbánhívek a választásokig kokárdát hordtak.
Egy idősödő, "mindenhez értő" úr szegezte nekem a kérdést szúrósan: "Maga meg minek hordja a kokárdát?!". Fel sem vettem, nem éreztem, hogy válaszolnom kéne, "a saját döntésem" - gondoltam.
Erre a vele szemben ülő, vele nagyjából egykorú úr rátámadt, hogy "mi köze hozzá", miért ne hordhatnám én a kokárdát, hiszen kezemben a jövő, én még változtathatok a világon, majd egy jó nyolcperces, néha motyogós és nem egymás szemébe nézős, néha nyíltabban felvállalós, de akkor hangosabb vita kerekedett ki a teli buszon. A Moszkva tér vetett véget az ad hoc választási küzdelemnek.
Én meg közben azt gondoltam, "a saját döntésem".
A saját döntésem, mert aznap egy kicsit csepergett az eső, ezért a Lucky Strike-os esőkabátomat vettem fel, amin a logó első pillantásra kokárdának tűnhet. Igaz, 8 percig semmiképpen.
Mellesleg meg vagyok sértődve: mi az, hogy új Canon?
Szép történet, én "addig" mindíg viseltem kokárdát az ünnepen.
A Canont ismered, csak én nem, mert amióta megvettem, talán 50 expo van benne. Nekem új. Szép napot.
Alig tudtam belépni, mert eleinte tiramisu jelszót írtam be. Azt se tudom eszik-e vagy isszák.
Megjegyzés küldése