A kövirózsa tipikusan az a növény, amely majdnem általános ignorálás tárgya. Ha meg nem, egy pillantás és tovább a rendes rózsához, de még a gyomnövény pitypang is vonzóbb. Sőt, temetővirágnak is nevezhető, igénytelensége miatt szépen elvan magában az éjszakai szellemekkel. Ennél tudományosabban itt írnak a sziklarésekben is megélő növényről. Van a kertünkben is egy, csak most vettem észre, miután az egyik fülem megadta magát. Pontosan az, amelyikkel be tudom bizonyítani, hogy a mobil telefon árt az agynak, fülnek és még ki tudja minek. Kábé 20 évvel ezelőtt ebben a fülemben elromlott az egyensúlyszerv. Egy autós újságírónak ez tragédia, különösen, hogy akkor még az idővel is versenyeztem sport vagy sportos autókkal, zárt pályákon. Egy-két évig még megizzadt a tenyerem a szokott kanyarokban, akár a Renault tesztpályáján, vagy Barcelonában az F1 pályán jöttek szembe, nem beszélve a Hungaroringről, ahol még azt is tudtam, hogy melyik rázószegély kő kezd mozogni. Később ez elmúlt, de már olyan köridőkhöz nem tudott a fülem korrekciós parancsokkal segíteni, amit nem szégyelltem volna. Az utolsó nagy akciója, a legalsó gerincsigolyában húzódó érzékelők idegpályás adásával együtt, egyforma Mitsubishikkel futott verseny volt a Hungaroringen, ahol a hazai ralisok és pályások jó része elindult. Nyertem, de többet nem mentem stopper ellen. Szóval ez a fülem, ha a telefont odatartom beszéd közben, megfájdul, nyillal, a másik meg nem. Még nem. Vigyázzatok, ne higyjetek a telefongyárak maszlagjának. Vissza a kővirághoz.
A múltkor telefonálás nélkül is megfájdult a balfül. Baráti tanácsra cseppentetünk bele kövirózsa levelének levét, Borka kiment, behozott egy pozsgás levelet, fokhagymapréssel népi gyógyszert csinált belőle, cseppentés és fájdalom elmúlás. Ezt a szöveget most találtam, érdemes elolvasni, sokféle népi leleményről van benne szó.
Kíváncsivá tett ez a kerti kőrózsa. Odafeküdtem mellé a fűre és vártam, hogy a nap szépen süssön. A súroló fény jó neki is, a világítás a vastag, de áttetsző levelek természetes szűrőjén jut a virág belsejébe. Ott feküdtem mellette, lehet, hogy elnyomott az álom, amikor megéreztem a lemenő nap gyenge melegét, feltérdeltem és az előtétlencsén át belenéztem a virág közepébe. Ahogy már többször előfordult, csak az LCD monitoron adta meg magát a látvány. Illetve nekem semmit sem mondott, én csak csodálkoztam a spirálisan befelé forgó levél rétegeken és a szélükön álló, áttetsző pálcákon. Ez nem mikroszkópikus felvétel, az eredeti látványnak talán négy-ötszörös nagyítása. Herman Ottó biztosan tudná, hogy mi-micsoda. Ott a rejtélyes barlang mélyén keveri ki valaki a gyógyanyagot, csúcsos sapka, köpeny, varázspálca a dressz kód. Nézzétek meg nagyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése