Két leget egycsapásra

Két twitterező Pécsi Ferenc és stipistopi rövid üzenetváltása nyomán jutottam el az Olympus gerillareklámjához, amely az 50 éves Olympus Pen-nek állít emléket az új Olympus E-P1 klipjével és természetesen erre állványozza azt az emelvényt, ahova az új digitális gépet emelték. Két leget egy csapásra.
1959-ben az angol pen, toll szó és méretazonosság volt marketing korabeli eszköze. A normál 24 x 36 mm-es kocka helyére két képet lehetett exponálni 24 x 18-as méretben. Otthon egy 6 x 6-os Zeiss Ikonunk volt, de a szomszédunk, akitől a laborálást tanultam, egy ilyen, akkoriban flancosnak számító géppel fényképezett. Néha én is megkaptam és az Opemus nagyítómhoz való kisebb kerettel csináltam a kópiákat. Nem akarok ünneprontó lenni, de a kis méret miatt, elég szemcsések voltak a hasonló méretű nagyítások, mint amit normál kisfilmről csináltam.
A fotó műszakiság most, a digit korszakban ismétli önmagát, a kis érzékelőjű kompakt, ultrakompakt gépek zajosak, magyarán szemcsések, mint az ősolympus képei voltak. A fizikát nehéz becsapni, bár manapság előremutató próbálkozások vannak a képcsináló algoritmusok és engine-k jóvoltából. Semmiféle automatika nem volt benne, a távolságot, időt, blendét be kellett állítani. A szomszédunk gépének is köszönhetem, meg a 14 éves agysejtjeimnek, hogy még a digitális korszakban is, bármilyen szituációban fejből megmondtam a blendét és időt, a profi tizenéveim alatt, még a színes diaexpókat sem rontottam el.
Az Olympus hű maradt önmagához a digitális gépek evolúciójában is és a Panasonic-kal együtt már régebben bejelentették a mikro 4/3 érzékelős, tükör nélküli fényképezőgépet. És most itt van a tükör és prizma elhagyása miatt, újra toll méretű digitális gép, az 50 évvel ezelőttire a P betű emlékeztet. Ki fogom próbálni természetesen, de nem tudok venni természetesen, mert az Olympus a nosztalgiával élők érzelmeire is utazott az árcédula kitöltésekor. Pedig kicsi a gép és van hozzá egy olyan állandó gyújtótávolságú optika, amivel kártyiébresszonos -an lehetne viselkedni, az más kérdés, hogy Cartier Bresson, személyesen nem ismert fotós apukám, nyomába sem léphetnék.
Ez a klip óriási és direkt az új médiákba ingyen becsúszónak készült, mert három percet nem néz senki végig tévén, nem tud senki megfizetni és mert olyan szenzációs, hogy elteszed a favoritok közé. hogy bármikor meg tudd nézni vagy mutatni. Ugyanis nemcsak 50 évről és nemcsak az Olympusról szól, tedd magad be az időskálába bárhova, temagad érkezel meg 2009-be. A gerilla elfoglalta az agyamat.