kedd, július 14, 2009

Van öt perced? Nincs? Akkor csak kettőt kérek

Még Ladával majd Mitsubishivel magam is átéltem a félelem nélküli sebesség harmóniáját
a külvilág nélküli magánnyal, harmóniát a motor és gumizajjal, a bukósisak bezártsággal, a homokkal, az aszfalttal. De hamar rájöttem, hogy azzal az autóval, amivel hétfőn a gyerekeidet viszed óvodába nem lehet vasárnap tépni vagy azt a Mitsubishit, amivel vasárnap felléptél a dobogó tetejére, percek múlva elpakolják és örökre elviszik. Ez a klip nem az olyan kis adrenalincsipegetőkről szól, mint én, hanem azokról, akikről még írni is megtiszteltetés. Ez a klip, nekik állít emléket. Van öt perced, hogy megnézd a kedvenc sportomról készült videót?
A legtöbbjükkel találkoztam és én is álltam a porban, kőzáporban amit nekem küldtek ajándékba. Láttam a sport szépségverseny örökös győztesét Michele Moutont és irigyeltem a fickót, aki a vállát masszírozta, viszont nem ültem volna mellette, amikor Afrikában orra tette az Audi Quattrót. Nemrég a korzikai vébén találkoztam vele, még mindig szép. Láthatjátok Toivonent, aki bennégett a Lanciájában és feltűnik a síró Richard Burns , aki rákhalála előtt még beült régi vébégyőztes Subarujába búcsúzóul és ott tép McRae is, akit helikoptere vitt a halálba. A finnek között ott van Marku Alen is, aki megtanított jégen nagyon gyorsan fordulni és Makinen is, akitől gokart leckét vettem, persze hóban, olyan körülmények között, amilyenek között ők gyerekkoruk óta autóznak és amiért az északiak a legjobbak. Erre ugyan némileg rácáfol az a francia Loeb, aki a film végén a szokásos szaltóját veti a győzelem után.
Jövőre menj el a földrajzilag legközelebbi vébé futamra, a Rajd Polskira, és állj a pálya mellé, ahol 180-al fordulnak keresztben. Ha hazajössz kivágod a fizika könyveket a szemétbe.

2 megjegyzés:

rajli írta...

Nosztalgiazva néztem a videót! Sógorom is rallyzott a hőskorban Trabanttal. Sikerült a Bakonyban találkoznik egy vaddisznóval, amely találkozás társa halálába került. Többet nem volt képes versenyautóba ülni a sógorom. Ettől függetlenül sok versenyre eljártunk. Láttuk Ferjánsz Attilát Renault 5 Gordinival, majd később egyre jobb autókkal versenyezni.
Köszönöm az élményt: Malcsik László (rajli)

Csikós Gábor írta...

Én köszönöm, hogy olvastad a blogot, gyere máskor is. A Bakonyban nagyon sok jó gyorsasági szakasz volt, pl. Farkasgyepű. Napokat töltöttünk ott, bejártuk a pályákat és kerestük a jó fotós helyeket, de sok szakaszon magam is mentem Ladával. Keresek saját gyártású képet és majd írok hozzá posztot.
Szia!