szerda, október 19, 2011

Csak egy 43 éves történet...

Most fél öt van és másfél óra múlva Sarlós György és társai elkezdik a bemelegítést. Nem a vízre mennek, ott kevés a hely, fél órájuk marad csak siklani, most fél óra száraz bemelegítés jön. Hatkor pont rajt, helyi idő szerint déli egy óra, egyből elmegy a mezőny, pár perc múlva a Csermely, Sarlós, Melis testvérek az orvosilag és párt apparátusilag  kézben tartott droghajtású NDK csapata mögött a második helyen ér célba a mexikói olimpián, a négypárevezős döntőben.  A 2400 méter magasan fekvő oxigénhiányos pályán  Melis Zoli aléltan esik össze a célban. Rohan a mentőhajó, rányomják az oxigénmaszkot, de Zolin nem segít, mozdulatlan, az arca lila. A másik három nem törődik a világsikerrel most. Később az egyik mexikói kinyitja a palack zárva felejtett csapját, Zoli megmenekült.
Egyikük, Gyurka barátom, 71 éves, minden nap találkozom vele. Hajnalonként, amikor a másik oldalra fordulok, néha eszembe jut, ott vár a 22 busz megállójában és megy ki a szigetre evezni. Gyenge már a hallása, hajójára visszapillantó tükröt applikált, nem fogja őt felborítani egy kajakosokkal, evezősökkel szórakozó motorcsónakos vagy egy nagyobb hajó.

Nincsenek megjegyzések: