Tűzriadó a wellness lakótelepen

Az új Velence Resort Spa wellness szálloda és a Velencei tó nincsenek messze egymástól, mondhatnám egymásban vannak, de úgy pontos, hogy a szálloda gólem van a tóban. Tavaly adták át, az első nyári szezonjuk full volt. Pár napig lennt voltunk Borkával, el tudom képzelni, hogy milyen lehetett, a személyzetet nemrég vehették le a lélegeztetőgépről.
Azon a fotón, ahol egy srác szerencsénen ugrik mólóra a motorosból, a háttérben látszik a főépület, a gigantikus vízesblokk, rengeteg belső és külső, fúvókás és anélküli medencével, kellemes, bárkinek élvezhető vízhőmérséklettel és pokolmeleg gyógymedencével. Öltözők és ami kell förszt klassz, a kilátásról nem is beszélve, bár ez a tavat és a még nyugodt túlpartot dícséri. Építészetileg rendben is van a hely, de folyósó fut ki belőle, oda, ami már nem mondható szerencsés tervezői vonalvezetésnek, ugyanis a folyósó előbb, nem is oly közel, egy négyemeletes, majd egy ötemeletes végül egy hatemeletes, kissé cizellált homlokzatú, lakótelepi tömböt köt össze.
Nem szűkös a park, a lakótelep a tó felé nyit. Szeptember közepén, úgy sejtem, hogy olyan 30 százalékos lötyögés volt a monstrumban. Csak akkor találkoztunk a többiekkel, amikor egy hajnalban tűzriadó volt. Kitérek kicsit.
Hatalmas erejű, kétszólamú sziránázás ébresztett minket, több nyelven, férfi és női hangon, kiabálták a fülünkbe, hogy "tűzriadó", "hagyja el a menekülőúton a szállodát". Megkerestem magam alatt a távkapcsolót az ágyban és megpróbáltam kikapcsolni a plazma tévét a falon (plusz pont az internetezésre is használható cuccért), hátha úgy hagytam az altatót. Az agybaj nem onnan jött. Ekkor kimentem a folyosóra és a francia erkély ajtaját nyitva megnéztem, hogy hány az emelet, a másik oldalon tudtam, hogy négy, a fotózás miatt, mindíg legmagasabbra kérem magunkat. Ott csak kettő és fél volt a tetőig, vagyis három lepedő összekötve. Érdekes, előző éjjel pont azt álmodtam, hogy előbb Borka, azután én ereszkedünk le ilymódon.
Még javában szólt a katonás kiabálás, amikor térdreereszkedve, sikerült kikódolni a páncélszekrényt(a földön, a szekrény aljában volt, mínusz pont), slusszkulcs nélkül csak nem futok el. A folyóson semmi jele a tüznek, a hírtelen vészhelyzetbe csöppenők zavartságával mentünk le szomszédainkkal a lépcsőn. A riasztás és a leérés között úgy 8-10 megengedhetetlen perc telt el. Mármint, ha valódi a tűz. Nem volt az. Amikor a bejelentés (ezt nem az a két izgatott hang tette, ők kussoltak már, hanem a recepcióról terjedt) után visszindultunk, akkor ért utól minket a helyi elemlámpás, kékköpenyes dolgozó, hogy "valahol itt kell lenni a tűznek", mármint a negyediken. Egy család, kisgyerekkel éppen akkor nyitott ajtót és kezdett menekülésbe. A kékköppenyes szaki kiderítette, hogy egy álmatlan valaki (van privacy is, a k.anyját) ágyban dohányzott. Megdícsértük Borkával a jelzőrendszert (plusz), a valaki újra el is alhatott volna, az egyébként dohánymentesnek hirdetett szállodában. Nem dícsértük meg az elemlámpást, az ember megint a rendszer gyenge (baromira lassú) pontja volt (minusz).
Jó a tűzjelzés, de ide nem megyünk többet, lakótelepen eleget éltünk, nem akarunk még vagyonokért is nosztalgiázni. Wellness jó, gólem nem jó, ez a rövid tesztértékelésem. Amilyen jó volt a Körös partján lakni, olyan elhibázott volt ide jönni. Megjegyzem a szálloda monstrumot sem engedtem volna a tópartig gyalogolni.
A Velence Resort Spa éles ellentétben van a part világgal is, különösen a túlpartival, ahol szinte vidékies, kistelepüléses a hangulat. Még, de lehet, hogy kaszinózni fognak a halászok nemsokára. Végigautózva a parton a nagy nyugit fényképeztem, különösen tetszett a horgász Simsonja, a motor is merő rozsda, a leláncolás is az. A horgászcsónak flotta is tartogatott meglepetést, unikum a pecás lelemény, Trabant kombi hátsó ajtó, mint kajüt ajtó. Nagyon patent megoldás, látszott, hogy vett a tulaj egy darab zöld ajtót és azt körbeépítette csónakkal. Láttunk egy sosem vándorló műanyag gólyapárt, biztos, ami biztos térfigyelő kamera nézi őket. A szabadstrandokon kezd a fű kiegyenesedni és a rozsda tovább pereg, minderől ami fémből van, mínusz alu holmik. Fotós közhely , ha valamiből csak egy van, meg az is, ha rengeteg. Lehet, hogy az idei utolsó fürdőzőt láttuk, rendíthetetlenül gyalogolt a túlpart nádas felé. A halász a nyugodt vízen hálót húzott szép lassan, igaz, ő fel volt öltözve, még cigizett is. A szálloda gólemben bugyogott a 35 fokos gyógyvíz, eljött a wellness szezon, odakint meg kezd kialakulni az őszi látvány, majd a téli díszletek jönnek, ami külön hatásfokozó lesz a fúvókákhoz nyomulók érzés szenzorainak.
Nem leszünk közöttük.