Van Gogh modell megmérgezve?

Nem tudom észre vettétek-e, sosem azzal kezdem amiről szól a poszt vagy készültek a fotók, most sincs másként, kell egy nagy kanyar majd, tovább tart az út, többet lehet mesélni. Néha úgy érzem magam, mint az átverős taxisofőr, aki csak kering az utasával. Indulás.
Sajnos nem vagyok borosgazda, inkább szőlős gazda volnék. A gazdaság két tőből áll, a tornác előtt szabálytalankodnak, ami a formájukat, íveiket illeti, de azt hiszem a mi hibánk, nem nagyon bántjuk, korlátozzuk őket. Valamikor ez két tő a tornácon ülőket zárta volna el a külvilágtól, lugasnak felfuttatva, de Borkával úgy gondoltuk, hogy inkább lássuk a hegyet, ezért ő megmetszi a gazdaságot én meg bordói lével, kis pumpás szerkezettel, tavasszal egyszer lepermetezem. Ja, egyszer kemény falú gumicsöveket leütöttem a tövek irányába, azon locsoljuk a gyökereket. Termés rengeteg van, nem mondom, hogy levegős, nagy szeműek a fürtök, ne szépítsük, fordított a helyzet. Későn érik, van amikor az első havat kell lerázni a fürtökről, ez egészen ritka élmény, vendégeket lehet hívni rá. Nem taroljuk le a két, dúsan termő tőkét, a rigóktól nem sajnáljuk a szemeket, egyik felén én vágom a fürtöt, a másik oldalán madár csipeget, tavasszal, nyárelőn bőven ledalolják nekünk ezt.
Most kezd a taxis az úti cél felé kanyarodni. Számtalan madár és mókus etető van kint a kertben és egy napraforgómagos töltés eredményeként, vidám, kis napraforgó szökkent szárba a szőlő szomszédságában. Egy gazdaságban az ilyen csenevész száron keresztül néznek, alig egy méteres és vékony, mint a nádszál. De ahol csak egy van belőle és a házigazda fotós, ez a kis nyeszlett sárgaság a sztár. Majdnem nem lett az, a múlt heti nagy vihar ledöntötte, de Borka feltámasztotta, kikötötte és már a nap is süti, bár a forgás még nem egy neki. Ennek ellenére a méhek megjöttek már rá, nagyon úgy néz ki, hogy nem gyűjtik a virágport a kis tányérról, hanem elfogyasztják helyben, a fotós számára ez csak annyiban baj, hogy nem a virágporba hempergett, sárga maszkba öltözött, dagadt méhek jönnek, hanem, mintha a kis kezdők gyakorolnának rajta. Felpattintottam a Canon 55-250-esre a Raynox előtétlencsét, blende prioritást és manuál fókuszt állítottam, miközben hol 800, hol 1600-ra ment az ISO. Az élességet a mozgásommal állítottam be abszolút amatőr módon. Nincs optikám a makrózáshoz, se gyakorlatom, ahogy már sajnálkoztam is magamon korábban, de 20-25 képet csináltam. A makrózáshoz nemcsak technika kell, tudni kell, hogy hol, milyen növényt, mikor érdemes lefotózni és hánykor érdemes odamenni a fény miatt. Én megelégszem a kezdő makrós cuccokkal és a házhoz szállított témákkal. És ez a kis, egyszálas napraforgó ültetvény megkapja azt, amit egy ilyen vangógos növény csak kaphat, magját, ha terem neki, madarak eszik majd és nem fogja helikopter méreggel permetezni, hogy száradjon el mielőbb. És az sem megvetendő, hogy portrék is készültek róla, az ültetvényeken ugyanis csak csoportkép készül a légi mészárlás előtt.